Ne szólj szám…” A politikai részvétel és a politikai aktivitás néhány sajátossága az ezredforduló Magyarországán

A XX. század végének magyar társadalmát az előző évtizedek gyakorlatának a jegyében, lényegében általános érvénnyel, a politikától való távolságtartás, a semlegesség/közömbösség, a civil öntudat alacsony foka, hiánya, a kollektív érdekérvényesítési lehetőségek minimális szintje jellemezte, ami nyilvánvalóan befolyásolta a rendszerváltás folyamatait is. Ahhoz, hogy hatalom és társadalom viszonyát, annak alakulását, valamint a jelen politikai helyzetét megértsük, nélkülözhetetlen a társadalom politikai aktivitásának, magatartásának vizsgálata és annak végiggondolása, milyen történelmi adottságok, meghatározottságok befolyásolták az egyes emberek, társadalmi csoportok gondolkodását, cselekvését. Szintén érdekes kérdés, hogy a Kádár-korszak politikai-társadalmi viselkedéskultúrájából mi öröklődött/örökítődött át, mennyiben és milyen értelemben lehet folytonosságról vagy éppen ellenkezőleg, megszakítottságról beszélni. Tanulmányomban első részében ennek a kérdéskörnek a történeti jellegzetességeit, vizsgálom, majd a második részben megpróbálom összefoglalni a jelenkori magyar társadalom politikai magatartásának fontosabb jellegzetességeit és kísérletet teszek annak a viszonylagos politikai passzivitásnak a leírására, ami a magyar társadalomra hosszú évtizedek óta jellemző.