Tanulmányok Gyáni Gábor tiszteletére : nép, nemzet, futball : az "angol játék" globalizációjának kezdetei

Ha manapság egy vörös-kék mezes gyerek szalad el mellettünk az iskolaudvaron, aligha az jut először az eszünkbe : "Nicsak, egy apró Vasas-drukker!" Inkább arra számítunk, hogy a mez hátán egy nagy 10-est pillantunk majd meg, fölötte a MESSI névvel. Mindezt a futball globalizációjának tulajdoníthatjuk, hiszen az utóbbi évtizedekben hozzászoktunk már ahhoz, hogy bárki bárhol vérmes szurkolója lehet Katalónia kedvenceinek. "Nem volt ez mindig így," dünnyöghetjük Esterházy Péterrel kórusban. "Egyáltalán az esztétizáló meccsnézés...! Többször ostoroztam már, nem hittem, hogy én is itt végzem. Pedig a Barcelonának szurkolni lényegében ezt jelenti. A legszebbet választani, a szépek szépét, nem pedig a 'mieinket.' Nincsenek már mieink: ez a helyzet. Amely így sivár." Arra valószínűleg kevesebben gondolnak, hogy nem ez az első alkalom a futballtörténelemben, amikor nincsenek "mieink." A 20. század hajnaláig maga a játék sem volt a mienk, és a modern sport brit felségjelű globalizációja nélkül az osztrák ős-ellen fölött aratott, vér nélküli győzelem édességét sem ízlelhettük volna meg már 1899-ben, és vettük volna rögvest észre a nemzetépítésnek a "rugólapta" honosításában rejlő lehetőségeit.