Az okosváros-koncepció kritikai földrajzi vizsgálata – elméleti háttér és lehetséges kutatási irányok

A városok felgyorsult növekedése, az egyre nagyobb léptékű népességkoncentrációk kialakulása és az ezzel egyidejűleg végbemenő technológiai fejlődés következtében napjainkra a városkutatásban szinte megkerülhetetlen témává vált az ún. okos város koncepció. Az okos város fogalma az elmúlt évtizedekben alakult ki, főként az urbanizáció, a digitális forradalom és a hatékonyabb és fenntarthatóbb városi szolgáltatások és környezetvédelem iránti társadalmi igényekre adott válaszként. Az infokommunikációs technológiák használata a településfejlesztésben jelentős potenciállal bír, ami okán a smart city koncepció egy új fejlődési paradigmaként is értelmezhető. A tanulmány első részében bemutatom, miképpen magyarázható az okos város koncepció, milyen összetevői vannak, a nemzetközi szakirodalomban hogyan definiálják. Ezt követően kitérek arra, hogy bár a városfejlesztési trendek az okos városok felé mutatnak, a koncepció gyakorlati megvalósításának (megvalósíthatóságának) vizsgálatakor a kritikai városföldrajzi megközelítés számos olyan területet azonosít – mint például a fejlesztések területi- és társadalmi fókusza, közösségi bevonás, adatgazdálkodás – amelyek alapvető fontosságúak a sikeres, befogadó és fenntartható okos városok létrehozásához. E kritikai elemzés a jelenleg uralkodó neoliberális várospolitika ismérveivel veti össze az okos város koncepció egyes elemeit, valamint hiányosságait. A tapasztalatokra építve megfogalmazom, hogy a témában milyen új, eddig feltáratlan kutatási kérdések merülnek fel.