Tudománytörténet - politika - ifjúság. Perspektivikus arckép Vekerdi Lászlóról

Vekerdi Lászlót a hetvenes években egy a tudomány iránt szenvedélyesen érdeklődő fiatal baráti társaság egyik tagjaként ismerhettem meg, ezért a tudás és a személyesség eleve mindvégig nagyon közel is maradtak egymáshoz. De a politika félelmes és izgalmas étere is állandóan köztünk volt, természetesen nem a klasszikus pártpolitika, de a szellemi élet akkori szerves és magától értetődő politikai dimenziója. Ez az akkori időkre különösen is jellemző volt, de persze nem lehetne mondani, hogy előtte vagy utána hiányzott volna az értelmiségi összejövetelek levegőjéből. A hetvenes évek amúgy is tele volt politikai impulzusokkal, egymást gyorsan váltó kisebb, néhol egyenesen tiszavirágéletű helyzetekkel. Ha kiindulunk 1968 gazdasági mechanizmusából, máris a csehszlovákiai bevonulás nyomása alá kerülhetünk, hogy azután az akkor valóban nagyon hosszúnak tűnő „vénasszonyok nyara” következzen, amikor a felszínen nem történt semmi a gazdasági mechanizmus lassú halványodásán és zsugorodásán kívül. Ebbe a szelíd korszakba vágott azután bele az 1972-1973-as Kulturális Határozat hangütése, a március 15-én többször egymás után megvert diákok, majd e kivételes állapot politikai feloldásainak világa. Amikor a rendszer éppen már újrarendezte volna sorait ez után az egész ciklus után, máris bevágott 1979-ben az első magyar adósságválság, ami ugyancsak mindent megváltoztatott, a valamivel korábban beindult ellenzéki mozgalmak drámai komorságúvá váltak, a demokratikus szabadságjogok és a nyugati kölcsönök megkezdték diadalmas együttműködésüket. Önálló tudományos feladat lenne ebbe a sebes és nagyon eklektikus eseménysorba logikus rendet belevinni, persze azért a kinyíló világ, a tudás, a tájékozódás lendülete ettől nem csökkent - bennünk sem.