Pleonazmus és tautológia: A fölöslegesnek tűnő szerkezetek tanításáról

A pleonazmus és a tautológia jelenségét a különböző nyelvészeti szakmunkák eltérően közelítik meg. Egyes retorikák szerint szinonim a két fogalom, s a meghatározásaik is tartalmaznak átfedéseket. Más munkák viszont a köztük lévő különbségre helyezik a hangsúlyt, s a pleonazmust hasonlóságon, míg a tautológiát azonosságon alapuló szószaporításnak tartják. Tanulmányomban a szakirodalom definícióinak az áttekintése után egy középiskolai tankönyv­korpusz elemzésének az eredményeit ismertetem, majd ötleteket adok arra, hogy a nyelvtantanításban hogyan lehetne a korábbi ismereteket felhasználva példák segítségével a diákok számára a hétköznapi helyzetekben is haszno­sítható módon megtanítani e két fogalmat. Ugyanis mind a pleonazmus, mind pedig a tautológia kötődik a nyelvhelyességhez, a kommunikációhoz, a sti­lisztikához, a retorikához, a szemantikához és a pragmatikához, vagyis számos kapcsolódási pont van az egyes tananyagokban a két fogalom megismerte­tésére. A tanulmányban amellett érvelek, hogy nem fölösleges fölöslegesnek tűnő szerkezeteket tanítani, mert a fölöslegesség látszata mögött számos, egyáltalán nem fölösleges nyelvhasználati stratégia húzódhat meg. The phenomena of pleonasm and tautology are treated in various ways in the linguistics literature. Some authors regard them as synonymous and provide definitions that are overlapping. Others emphasize the differences between the two, considering pleonasm to be the use of more words than are necessary based on similarities and tautology as based on identity. After an overview of the relevant definitions, the results of an analysis of a high school textbook corpus are presented in the present paper, formulating suggestions as to how students’ previous knowledge of Hungarian grammar can be used in teaching them about these two notions, with the help of examples, in such a way that they would be able to use them in everyday situations. Both pleonasm and tautology have aspects that are relevant to standard language use, communication, stylistics, rhetorics, syntax, semantics, and pragmatics, providing many points of connection in school materials for teaching these notions to students. It is argued that it is not superfluous to teach structures that might seem superfluous, because many non-superfluous strategies of language use and much extra pragmatic content is to be found behind the facade of superfluousness.