Miriam Neiger-Fleischmann

Az ember Miriam Neiger-Fleichmann bonyolult installációiban vagy akár az Apokalipszissorozat homályos és nyomasztó festményein felismeri a kislányt, aki színekkel játszott. Az egész életművet egy eltéveszthetetlen gyermeki érzékenység uralja, a gyermekek- pontosabban a kislányok - színvilága: erős rózsaszínek, lilák és azúrok, fagylaltszínek. E találkozás még a legironikusabb szemlélőben is a színekkel való őszinte és közvetlen gyermekkori viszonyt idézi: a mázolást, a festegetést. Amikor a gyerekek rajzolnak, a figyelem és öröm legönfeledtebb pillanataiban kidugják a nyelvüket, nyalogatják a szájukat, csettintenek a nyelvükkel- mintha felidéznék, milyen közel állnak az erős színek az ízleléshez, a jó étel állagához. Ebből a birodalomból nő ki Miriam Neiger-Fleischmann életműve és ide is tér vissza.